Telihold.
Szerintem mindenkinek erről a vérfarkas jut eszébe. Nos, én nem vérfarkas vagyok. A nevem Liana. Minden hónapban... Teliholdkor...
Álmodok.
Persze nem csak teliholdkor, de ilyenkor a legrosszabb. Most biztos azt gondoljátok, ebben mi a furcsa. Nos, nem gondolatolvasó vagyok. Minden teliholdkor álmodok a múltról, a jelenről, esetleg a jövőről. Biztos azt hiszitek hogy ez miért olyan nagy baj. Minden 8 éves koromban kezdődött. Egy nyári nap óta rémálmok gyötörtek. Az álmaimban folyton feltűnt egy furcsa fekete árnyék.
Egy démon.
Nagyon féltem. Végül a rémálmok abbamaradtak, és az árnyt sem láttam többé.
Megnyugodtam.
Viszont 12 éves koromban újra kezdődtek...
Nem a rémálmok.
Azt vettem észre, hogy az álmok nagyon ismerősek... Ez volt a múlt. Volt, mikor álmodtam, és abban a pillanatban történt. És volt...
A jövő.
Ekkor voltam a legszomorúbb. 13 éves voltam, amikor azt álmodtam, hogy anyukámat elüti egy autó. Pár nap múlva együtt mentünk bevásárolni....
Elütötte egy autó.
Meghalt.
Apunak ezt soha nem mertem elmondani, de máig magamat okolom hogy miért nem állítottam meg, ha egyszer tudtam mi fog történni. Gondolom kitaláltátok, hogy apunál élek. A képességemet nem merem elmondani senkinek, még apunak se. Így nem érti meg, miért magamat okolom. Remélem rájötettek, hogy nem mindig jó ez a képesség. A legrosszabb: a jelen és a jövő. Az álmokat nem lehet befolyásolni, álmodhatsz bármiről. Lehet az gyilkosság, halál, veszély, menekülés...
Ilyenkor félek.
Erről fog szólni az én történetem...
